Kár, kár, kár,
Elköszönt a nyár.
Hideg őszi verőfényben
száll az ökörnyál.
Gomba, gomba gomba, (öklünket összeütjük)
Nincsen semmi gondja! (kéz forgatása)
Ha az eső esik rája, (ujjunkkal mintha vízcseppek esnének)
Nagyra nő a karimája (fejünk fölött körözünk)
Az esőt csak neveti, (szájunkra mutatunk)
Van kalapja, teheti! (megemeljük a kalapot)
Esik eső csepereg
Sárga levél lepereg
Esik eső hujjujjujj
Hozzá még a szél is fúúúúj!
Kemény dió, mogyoró
Kis mókusnak az való
Odújába elrakja
Télen elropogtatja.
Lipem-lopom a szőlőt
Elaludt az öreg csősz
Furkósbot a kezébe
Vaskalap a fejibe.
Tele a kis kosááááár!
Badacsonyi szőlőhegyen két szál vessző
Szél fújja, fújdogálja, harmat hajdogálja,
Hol a tyúknak a fia?
Talán mind felkapdosta?
Csűr ide-csűr oda
Kass ki bárány, kass oda.
